Facebook

Látogatóink

2010. október 10. óta
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterMa101
mod_vvisit_counterTegnap152
mod_vvisit_counterEzen a héten101
mod_vvisit_counterMúlt héten987
mod_vvisit_counterA hónapban2588
mod_vvisit_counterMúlt hónapban4012
mod_vvisit_counterÖsszesen455265

Jelenlegi látogatók: 5
Ma: 2018 szept. 24

Szavazások

Miért fontos a hagyományőrzés?
 

Felszerelés

 Tegezek

A történelmi íjászat versenyszabályzata előírja, hogy a pusztai íj kategória íjászai nyílvesszőiket kizárólag oldaltegezben tárolhatják. Ma a tegezek széles választéka kapható készen, de némi ügyességgel az íjász maga is elkészítheti tegezét. Már említettem, hogy célszerű olyan tegezt használni, amelyben nyilaink rendezetten és nem ömlesztve tárolhatók. Fontos követelmény továbbá, hogy a tegez mindenkor elegendő számú (10-15 db) vessző tárolására legyen alkalmas, és vesszőinket a sérülésektől, az időjárás viszontagságaitól is megvédje.

A tegez az íjásznak az a felszerelési tárgya, amely talán a legtöbbet árulja el viselőjének az íjászathoz való hozzáállásáról. Ha valakinek a tegezében hat-hétféle különböző hosszúságú, tollazású, nyílvégű vesszőt látunk, szinte egészen biztosak lehetünk benne, hogy nem komoly sportolóval, hanem ?örömíjásszal? állunk szemben.

 

Védő felszerelés (alkarvédő, ujjvédő, íjászkesztyű)

A különböző védőfelszerelések többnyire a történelmi íjászok eszköztárához is hozzátartoznak. A karvédő az íjat tartó kéz alkarját védi a húr ütésétől. Helyes lövéstechnikát alkalmazó történelmi íjászoknál, amennyiben az íj arányos az íjász testméreteivel, általában felesleges.

Kezdők oktatásánál azonban törekedjünk arra, hogy tanulóink viseljék az alkarvédőt. A húr okozta fájdalmas ütések következtében, ugyanis, kialakulhat az íjászban a lövéstől való félelem, amely a továbbiakban lehetetlenné teszi, vagy nagyon megnehezíti a helyes technika megtanulását, elsajátítását. A félelmi reakció a mozgásprogram kiépülését és elsőfokú megszilárdulását, az ütés eredményeként kialakuló feltétlen reflex következtében, nagymértékben gátolja. A fájdalmas emlék miatti helytelen technikát sokkal egyszerűbb megelőzni, mint a későbbiekben a rossz beidegződést kiküszöbölni.

A húrt feszítő ujjak védelmére használatos ujjvédő (angolul tab), vagy íjászkesztyű ? a lovasíjászat kivételével ? nélkülözhetetlen felszerelés. Az íjászkesztyű kiválasztásánál feltétlenül figyelni kell arra, hogy az jól illeszkedjen az íjász kezére. A bő kesztyű ugyanis használhatatlan. E két védőfelszerelést a kezdők általában nem szívesen használják, zavarja őket a lövésben, nem érzik a húrt, nem tudják vele stabilan megtartani a nyílvéget. Helyesen tesszük, ha az első egy-két edzés alkalmával, amikor többnyire még a nyílvessző bármilyen módon történő kilövése is problémás, nem kényszerítünk tanítványainkra íjászkesztyűt vagy ujjvédőt. A későbbiekben azonban követeljük meg a viselését. Komoly edzésmunkát, edzésenként kétszáz lövés leadását nem várhatjuk el íjászainktól a húrfeszítő ujjak megfelelő védelme nélkül.

Főként a már régebb óta, de csekély eredménnyel íjászó társainknál tapasztalható az ujjvédővel szembeni ellenállás. Már megszokták, hogy puszta kézzel lőnek, már nem tudnának hozzászokni az ujjvédőhöz vagy az íjászkesztyűhöz ? mondják. A kitűzött edzésfeladatot ugyanakkor képtelenek teljesíteni, 60 ?100 lövés leadása után vagy lüktető ujjakkal kiállnak, vagy fájdalomtól összeszorított fogakkal, rossz oldással szórják szét vesszőiket a céltáblába, de mindenképpen kudarcélménnyel távoznak az edzésről. Ezekben az esetekben az edző számára elkerülhetetlen feladat, hogy az íjászt szembesítse állítólagos céljával: a minél jobb lőeredmény elérésének igényével. Hiszen sportolónk körülbelül úgy viselkedik, gondolkodik, mintha a jégkorongedzővel közölné a kapusa, hogy ő a védőfelszerelését nem hajlandó felvenni, mivel úgy érzi, az zavarja a mozgásban, de ennek ellenére szeretne beállni a kapuba és védeni.

 

Történelmi viselet

A történelmi viselet a történelmi íjászok számára nem minden versenyen kötelező. A Kassai-féle versenyrendszernek meghatározott viselet van, amelyben a kaftánok különböző színei jelentéssel bírnak. A MÍSZ Történelmi Versenyszabályzata kötelezővé teszi az íj jellegének megfelelő viseletet, amelynek törekednie kell a korhűségre. Ez azonban ? éppen az íjnak a történelemben betöltött hosszú szerepe miatt ? igen tágan értelmezhető. Gondoljunk itt csupán arra, hogy a magyar íj egészen bizonyosan használatban volt a XVI. századig. Magyar íjjal lövő versenyző számára tehát korhűnek számít a honfoglalók viseletétől a Zsigmond-korabeli lovagi öltözéken át a végvári katonai ruházatig: szinte minden. Az egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében szükségesnek látszik bizonyos, az egységesítés irányába ható szabálymódosítás, hiszen nyilvánvaló, hogy az augusztusi hőségben, lovagi páncélingben, vagy harcos kedvű szerzetesnek öltözve, lenge csuhában, szandálban végiglőni egy versenyt ? egészen más fizikai, mentális és pszichikai próbatételt jelent.

A történelmi viselet használatánál ismételten érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy történelmi ruházatunkat ? legalább a kipróbálás erejéig ? edzésen is vegyük fel. Rendkívül bosszantó lehet, ha a versenyen derül ki, hogy a páncéling szűk válla lehetetlenné teszi íjunk célra emelését, szokásos módon történő és begyakorlott megfeszítését, vagy az, hogy ruhánk túl bő ujjába íjunk húrja minden lövésnél belecsap, folyamatosan félre dobva vesszőinket.

Egyesületünk egységes öltözete pedig erre lényegesen alkalmasabb, sőt még csapathoz való tartozásunkat is kifejezésre juttatja versenytársaink szemében.

Terep és vadászversenyeken, tekintettel azok időtartamára, hasznos, ha némi innivalót (ásványvizet) és ételt (gyümölcsöt, csokoládét, szőlőcukrot) is viszünk magunkkal, hátizsákban vagy oldaltáskában. Ezeket azonban a lövés előtt mindig tegyük le, soha ne adjunk le lövést hátizsákkal, tarisznyával felszerelkezve.

Eleink öltözetéről részletesen a Nyílzápor honlapján olvashatunk.

 

Keszi Íjászok  @  2010

Minden jog fenntartva