Facebook

Látogatóink

2010. október 10. óta
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterMa10
mod_vvisit_counterTegnap110
mod_vvisit_counterEzen a héten560
mod_vvisit_counterMúlt héten910
mod_vvisit_counterA hónapban2175
mod_vvisit_counterMúlt hónapban3080
mod_vvisit_counterÖsszesen450840

Jelenlegi látogatók: 2
Ma: 2018 aug. 17

Szavazások

Miért fontos a hagyományőrzés?
 

Élőben kelnek ki a turulfiókák

A Bükki Nemzeti Parti Igazgatóság, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Mavir épített egy kerecsensólyom-párnak fészket egy távvezetékoszlop tetején, ami a madarak márciusban el is foglaltak. Röviddel ezután a tojó lerakta az első tojását, amit négy másik követett; a pár azóta felváltva őrzi a fészek biztonságát.

A fiókák kikelését eredetileg április közepére várták, de egészen szerdáig kellett várni, hogy megpillanthassuk az első utódot. A webkamera-adásból nehéz pontosan megállapítani, hogy hány fióka és hány tojás lehet a fészekben, mivel a szülők folyamatosan melengetik őket. Szerdán délben két fiókáról tudtunk, amik életben voltak. A tojópár felváltva melengeti az utódokat és a megmaradt tojásokat, és az etetésükről is közösen gondoskodnak. A fenti linken követhetők a további fejlemények.

 

Magyarországon a kerecsensólyom-állomány mérete lassan, de biztosan növekszik. Az 1980-as évek elején mindössze harminc párra becsülték a hazai állomány méretét, de az intenzív védelmi munka eredményeként ez idővel növekedni kezdett: manapság Ukrajna után Magyarországon a legmagasabb a kerecsensólymok száma egész Európában. A madarak elterjedésének nyugati határa a Kárpát-medence, amiben közrejátszhat, hogy itt találkozhatnak a számukra leginkább megfelelő élőhellyel. A kerecsensólymok ugyanis a füves, nyílt tájakat, a sztyeppeket, a mezőgazdasági területeket részesítik előnyben.

Egyes elképzelések szerint a mondabeli turul a kerecsensólyomnak felelhet meg. Az ősi magyar nyelv három szót ismert a sólymok különböző fajtáira: a kerecsen, a zongor és a turul szavakat. Teljes bizonyossággal nem dönthető el, hogy a turul valójában sas vagy sólyom, a mítoszok értelmezése alapján egyes kutatók szerint sasról van szó, a nyelvi bizonyítékok a sólyom jelentés mellett szólnak.

WEBKAMERA

A kerecsensólyom (Falco cherrug Gray, 1834) nagytestű sólyomfaj, legközelebbi rokona az északi sólyom (Falco rusticolus). Régebben több alfajra osztották fel a fajt, mára a tudomány két alfajt ismer el:

?a Falco cherrug cherrug Európában, Nyugat-Oroszországban a Jenyiszej folyótól és az Altaj-hegységtől keletre Kínáig és Észak-Mongóliáig honos;
?a Falco cherrug milvipes Közép-Ázsia déli részein fordul elő.


Barna színű, ölyvnagyságú, azonban annál karcsúbb, így kisebbnek tűnő ragadozó madár, 45-55 cm testhosszal és 105-130 cm szárnyfesztávolsággal. A hímek súlya 730-990g, a tojóké 970-1300g között változik. A tojók nagyobbak a hímeknél, de ez a különbség nem annyira kifejezett, mint például a vándorsólyomnál. Az öreg madarak háta sárgásbarna, fejük általában világos, néha egészen fehéres színű. Barkójuk keskeny, határozatlan. Az öregek jellemzője a világos, sokszor fehér mell, amely a has felé sűrűsödő, csepp alakú pettyekkel mintázott. Lábuk és viaszhártyájuk sárga. Összességében világosabbak, mint a fiatal madarak.

A frissen kirepült fiatal madarak alapszíne szintén barna, azonban mellükön és hasukon a csepp alakú foltok sűrűbbek és hosszanti csíkokká állnak össze, barkójuk kifejezettebb és fejük is sötétebb. Viaszhártyájuk és lábuk kékes színű, és csak kétéves korukban kezd sárgára színeződni. Összességében sötétebb színezetűek az öreg madaraknál.

A kerecsensólyom röpképe hasonlít a hazánkban előforduló másik nagytestű sólyomfaj, a vándorsólyom röpképére, azonban a kerecsen szárnya kevésbé hegyes, és az alsó szárnyfedők sötétebbek, mint az evezőtollak, azoktól jól láthatóan elkülönülnek, ellentétben a vándorsólyommal, amely szárnyfedői az evezőkkel nagyjából megegyező árnyalatúak.

Elsősorban a ligetes erdőkkel, fasorokkal, ürgés legelőkkel tarkított élőhelyeket kedveli. Középhegységeinkben előszeretettel fészkelt sziklákon, azok üregeiben, vagy füves párkányokon, gyakran holló által épített fészekben. Hazánkban, hegyvidéken napjainkban már nem fészkel. Általában a jó kitekintést és biztonságos beszállást kínáló költőhelyeket részesíti előnyben. Sík területen kedveli az egyedül álló fákon lévő, elhagyott parlagi sas- vagy rétisas fészkeket, de rendszeresen költ egerészölyv-, héja- vagy varjúfészekben is. Az 1980-es évek elejétől napjainkig a holló állománya jelentős mértékben növekedett, és megtelepedett a síkvidéken húzódó magasfeszültségű oszlopokon. Ehhez az új fészkelési lehetőséghez a kerecsensólyom is alkalmazkodott, és egyre nagyobb számban telepszik meg az ilyen helyeken lévő elhagyott hollófészkekben is. Így olyan tájegységeken is megtelepedett, ahol egyébként a fészkelési lehetőségek korábban számára korlátozottak voltak.

A kerecsensólyom nem épít fészket. Elsősorban egerészölyv, holló, varjú, esetenként parlagi sas, rétisas, ritkán fehér gólya, szürkegém és kormorán elhagyott fészkeit foglalja el. Nászrepülésük az időjárás függvényében január végén, február elején kezdődik. A kiválasztott fészek környékén más ragadozó madárral szemben agresszíven viselkednek, esetenként a náluk nagyobb sasokat is elűzik. A tojó általában március közepén vagy végén rakja le 3-5 tojásból álló fészekalját. A második tojás lerakása után megkezdődik a kotlás, amely 32 napig tart. A kis fiókákat a tojó eteti, a hím által hordott táplálékkal. Hat hét után röpképessé válnak a fiatalok és elhagyják a fészket, de további 2-3 hétig az öreg sólymok vadászni tanítják őket. Egy éves korában a tojó már ivarérett, a hímek két éves korukban állnak párba. A párok életük végéig összetartanak.

A kerecsensólyom legkedveltebb táplálékállata az ürge (Spermophilus citellus), ha csak teheti, ezt zsákmányolja, de a galambok fogyasztása is jelentős. Az ürge téli álmot alszik, ezért éves szinten legfontosabb zsákmányállatai a galambok. Kora tavasszal hetekig a vonuló madarakból, elsősorban seregélyekből táplálkoznak. Télen az öreg madarak gyakran mezei pocokra vadásznak. Az öreg madarak költési időn kívül is összetartanak, párban is vadásznak, előfordul, hogy más ragadozó madaraktól, pl. rétihéjától, vörös vércsétől elveszik zsákmányukat.

Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, index.hu,

Keszi Íjászok  @  2010

Minden jog fenntartva