Facebook

Látogatóink

2010. október 10. óta
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterMa10
mod_vvisit_counterTegnap110
mod_vvisit_counterEzen a héten560
mod_vvisit_counterMúlt héten910
mod_vvisit_counterA hónapban2175
mod_vvisit_counterMúlt hónapban3080
mod_vvisit_counterÖsszesen450840

Jelenlegi látogatók: 2
Ma: 2018 aug. 17

Szavazások

Miért fontos a hagyományőrzés?
 

Napforduló a Tündérkertben 2012.

Napisten Havának 20-ik napján mi, a Keszi Íjászok, valamint az általunk meghívottak megtartottuk az immár hagyománnyá vált Napfordulói Ünnepünket. A Nap ekkor tartózkodott a leghosszabb ideig az ég boltozatán és az éjszaka ekkor volt a legrövidebb a nyugovóra térés után.

 

A felkészülés a szokásosnál is alaposabb volt, mert a vendég lista valahogy igen szaporára sikeredett. Valamiért úgy gondoltuk, hogy ezen a Honfoglalás kori ünnepen nem lenne baj, ha sokan részt vennének, és egy élménnyel gazdagabban térnének pihenőre .

A Szertűzhöz összeállítottuk a farakást, előtte való napokban megbeszéltük a mi kedves hivatásos szakácsunkkal Gáborral, hogy főzzön egy finom pacal pörköltet. Szerencsénkre vállalta és mi az egyesületi vagyonból össze vásároltuk a hozzá valókat. Mint később kiderült, a pöri mellé még sikerült sok minden finomságot is az asztalra keríteni, csak úgy megszokásból?.!

Az ünneplés sorrendjét is megváltoztattuk, hiszen a Szertűz igazából csak a sötét égbolt alatt látványos, ezért a vacsorával indítottunk, melyet csak az íjászat iránt érdeklődők lövészete előzött meg. Ezt viszont ajánlatos volt még világosban lebonyolítani. A vendégek ekkorra már majdnem mind együtt voltak, jóízű beszélgetések alakultak ki, és lassan a későbbre bejelentkezettek is megérkeztek. A gyümölcs párlatok alkalmazása is sokat segített a laza hangulathoz. Hogy ki mindenki ült le velünk egy asztalhoz? Például Budakeszi lovas íjásza, Ruszák Matyi, aki a Jordániában megrendezett versenyen mérkőzve értékes díjjal ismét öregbítette hazánk hírnevét a világban. Ott volt a végtelenül szimpatikus Szentegyházi Gyermekfilharmónia anyaországi alapítványának elnöke, Kállay Zsolt, a Széchenyi Általános Iskola igazgatónője Czifra Zsuzsanna, az Erkel Művelődési Központ igazgatónője, Tóthné Fajtha Anikó, a Budakörnyéki Székelykör elnöke, Bege Attila, Székelykörösök, Jánosi Attila népi táncos, a Magyarok Szövetségének helyi képviselője Takács János és eljött a Levéd Őrsége budajenői íjászcsapatot képviselve Oláh István is. Egy korábban rendezett hangversenye után megtisztelt minket és eljött hozzánk Vesztergám Miklós tárogató hangszerével.

Még világosban Kálmán barátunk, Domival sikeres lovaglásokat rendeztek a kisebb termetű fiatal hunoknak, akik igen csak élvezték a Hargita, és Szelemen nevű hátasokon való sétalovaglást. Lassan azért a leghosszabb útját járó Nap is leereszkedett az erdő mögé. Beesteledett és a Szertűz életre keltésének idejét kürtszó jelezte . Pár mondatban ismertetésre került a Honfoglalás korából felelevenített szertartás lényege , majd egy fáklyáról a gyújtó nyilak is lángra kaptak amiket aztán fényes röppályával a máglya közepébe lőttek íjászaink.

 

A Szertűz meggyulladt és hatalmas lánggal kelt életre. Ekkor Miklós az ő tárogatójával megszólaltatta Himnuszunkat, majd a Székely Himnuszt, amit a Szertüzet kőrben állók hangos énekszóval kísértek. Szomorú aktualitással megszólalt a ?Krasznahorka büszke vára? is. Majd még több szebbnél szebb nóta hangzott fel a tárogatón..Ezután Jánosi Attila táncra keltette a nagy élő ember gyűrűt, és kőrbe táncoltuk a Szertüzet. A tárogató hangja messze szállt, mint annak idején a Rákóczi kurucainak kesergője most is különös hangulatot adva ennek az estének.

 

 

(Másnap a városbéli szomszédaink mesélték, hogy messziről is nagyon szépen lehetett hallani a tárogatót és az éneklést !)

Számos ismert nóta eldalolása után a lassan hamvadó Szertűznél Miklós előadta az utolsó számot : Kodály Zoltán ?Esti dalát?. Mint mondotta ezután már nem szólalhat meg a tárogató.

 

Így hát a befejező éneklés végén felhangzott az utolsó strófa : ?Adjon Isten jó éjszakát!?

 

 

Ezt követően az ember gyűrű lassan szétvált és az íjászok a vendégekkel helyet foglaltak majd csendes beszélgetésbe merültek . Ezenközben természetesen az íjászok használták szaruból készült ivókürtjeiket, a vendégek meg poharazgattak. Magam is elbeszélgettem Vesztergám Miklóssal, ahol is kiderült, hogy nagyon azonos húron pendülünk. De hát ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen aki eljön az ilyen találkozókra, azok között igen valószínű a nézet azonosság !

A közben kellemessé vált hőmérsékletben a társaság egy része hazaindult, más része ott töltötte az éjszakát a Tündérkertben, megvárva a Napfelkeltét és egy új reménykeltő hittel teljes jövendőt !

 

Lejegyezte :

Mogyorósi Imre

Törzsfő

KÉPTÁR AZ ESEMÉNYRŐL

Keszi Íjászok  @  2010

Minden jog fenntartva