Facebook

Látogatóink

2010. október 10. óta
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterMa10
mod_vvisit_counterTegnap110
mod_vvisit_counterEzen a héten560
mod_vvisit_counterMúlt héten910
mod_vvisit_counterA hónapban2175
mod_vvisit_counterMúlt hónapban3080
mod_vvisit_counterÖsszesen450840

Jelenlegi látogatók: 2
Ma: 2018 aug. 17

Szavazások

Miért fontos a hagyományőrzés?
 

Két tizeddel a Nyílzáporon

A Magyar Íjászok nagy ünnepe idén is lezajlott Ópusztaszeren. Nem kis örömmel írhatom le a honlapunk krónikájába, hogy a Pozsonyi csata emlékére mi a Keszi Íjászok ismét részt vettünk eme jeles eseményen.

 

Az előzmények: rendesen felkészültünk, igyekeztünk, hogy két tizedet állítsunk ki. Ami újdonság volt, hogy a kis íjász csapat hölgy tagjai is számosan ott álltak helyt az együtt lövésen! Ez nagyban színesítette részvételünket. Ráadásul korhű ruhákban csinosan és harciasan íjaikkal lőttek velünk együtt!

 

Csapatunk időben leérkezett az Emlékparkba és miután megbeszéltük a találkozás időpontjait elszéledtünk nézelődni, ki-ki az érdeklődési körének megfelelően kereste meg a szemlélődni valót. Sok kézműves sátor volt felállítva szebbnél szebb holmikat kínálva megvételre, aminek csak a pénztárca telítettsége szabott határt.. Meg kell említeni, hogy központi csillagunk a Nap ez alkalommal még a szokásosnál is jobban kitett magáért sugaraival igencsak elárasztott bennünket. Déltájban már közben a rétre érkezett tűzoltó autó fecskendője szolgáltatott egy kis hűs permet vizet a hűsölni vágyó néző közönségnek. Nem így a Honfoglalás korának tisztelettel adózó korhű ruhákban öltözött íjász csapatok résztvevői, akik természetesen nem áztatták el díszes ruháikat, ezért csak belsőleg hűsítették magukat, mindenféle italokkal, és kitartottak a végsőkig. Érdekes volt, hogy most először szabályosan beöltözött lánc inges köpönyeges keresztes vitézek is megjelentek az íjászok között nagy pallosokkal felfegyverkezve.

Sor került a megnyitó ünnepre is az Árpád emlékmű talapzatánál, ahol felszólaltak számosan, felolvasták a honvédelmi miniszter, mint az ünnepség fővédnökének üzenetét, majd Magyar Attila a főszervezője eme nemes hagyománynak megnyitottnak nyilvánította a rendezvényt. Nemsokára az íjász tizedvezetők kivonultunk egy fő próbára, ahol megbeszéltük az események lefolyásának menetét és egyeztettük a tennivalókat. Visszatérve az Emlékpark területére, megpróbáltunk némi harapni valóhoz jutni, de a nagy melegbe inkább a folyékony kenyérhez folyamodtunk!

Lassan elérkezett az idő, és az íjászcsapatok felsorakoztak a megadott területen a Kun szobrok mögött. Mi a 73-as és a 74-es sorszám szerint helyezkedtünk el, csapatzászlónkat lobogtatva tizedünk előtt. A sereg összeállt, és egyre emelkedettebb hangulatban készült a kivonulásra!

Megszólaltak a kürtök, és harsány kiáltások zendültek. A lassan meginduló menet Attila vezetésével szép sorjában haladt, és az arcvonal előtt ellépve szemügyre vehettük egymás tizedeit. Természetesen az ismerős Levédeket nagy Hujj Hujj-ozással üdvözöltük, mikor elhaladtak előttünk. Mi is sorra kerültünk a nézők és érdeklődők sorfala között vonultunk ki az együtt lövés színhelyére. Végig harsogtak a kiáltások szóltak a szaru kürtök, amíg a seregtest ki nem érkezett a helyszínre.

 

Elfoglaltuk helyünket az ?ellenséges? sátortáborral szembe. Először forgásból leadtunk három lövést a szemben álló keresztes vitézeknek öltöztetett bábúkra, akik ezután úgy néztek ki a nyilakkal telelőve, mintha kiszőrösödtek volna a nagy melegbe! Ezután következett az együtt lövés az ellenség sátraira. A nyílzápor fergetegesre sikerült, a nagy ovációban utoljára a zengő nyilak repültek az ellen tábora felé. Befejezésül még egy ezerkétszáz torokból felhangzó Hujj- Hujj Hajrá volt a befejező hatalmasan visszhangzó együttes kiáltás. Így hát megint lélekemelő volt a Magyar Íjászok együttes megemlékezése a Pozsonyi csatáról! Következett a kilőtt nyilak összeszedése, amire a mi tizedünkből két emberünk vállalkozott. A szedés után elmesélték, milyen élményszerűen hatott rájuk a látvány, miszerint a vezérsátort úgy megszórtuk, hogy négyzetcentiméternyi szabad hely nem maradt annyira beborították a nyilak még a környékét is. Így hát nem volt nehéz elképzelni egy ilyen nyílzápor hatását, ezer egyszáz éve amikor eleink élesben hajtották végre ezt a harcászati műveletet.

Ezután a tizedek rendben elvonultak vissza az Emlékpark területére, ahol is a jól végzett harci feladat után sor kerülhetett néhány hűvös sörital, vagy üdítő elfogyasztására. Közben megfogadtuk, hogy jövőre újra találkozunk ehhez kívántunk mindenkinek jó egészséget:

VISZONTLÁTÁSRA JÖVŐRE ÓPUSZTASZEREN !

Lejegyezte:

Mogyorósi Imre

törzsfő

KÉPTÁR AZ ESEMÉNYRŐL

ARCOK, JELENETEK A NYÍLZÁPORON

 

A Magyar Íjászok nagy ünnepe idén is lezajlott Ópusztaszeren. Nem kis örömmel írhatom le a honlapunk krónikájába, hogy a Pozsonyi csata emlékére mi a Keszi Íjászok ismét részt vettünk eme jeles eseményen.

Az előzmények: rendesen felkészültünk, igyekeztünk, hogy két tizedet állítsunk ki. Ami újdonság volt, hogy a kis íjász csapat hölgy tagjai is számosan ott álltak helyt az együtt lövésen! Ez nagyban színesítette részvételünket. Ráadásul korhű ruhákban csinosan és harciasan íjaikkal lőttek velünk együtt!

Csapatunk időben leérkezett az Emlékparkba és miután megbeszéltük a találkozás időpontjait elszéledtünk nézelődni, ki-ki az érdeklődési körének megfelelően kereste meg a szemlélődni valót. Sok kézműves sátor volt felállítva szebbnél szebb holmikat kínálva megvételre, aminek csak a pénztárca telítettsége szabott határt.. Meg kell említeni, hogy központi csillagunk a Nap ez alkalommal még a szokásosnál is jobban kitett magáért sugaraival igencsak elárasztott bennünket. Déltájban már közben a rétre érkezett tűzoltó autó fecskendője szolgáltatott egy kis hűs permet vizet a hűsölni vágyó néző közönségnek. Nem így a Honfoglalás korának tisztelettel adózó korhű ruhákban öltözött íjász csapatok résztvevői, akik természetesen nem áztatták el díszes ruháikat, ezért csak belsőleg hűsítették magukat, mindenféle italokkal, és kitartottak a végsőkig. Érdekes volt, hogy most először szabályosan beöltözött lánc inges köpönyeges keresztes vitézek is megjelentek az íjászok között nagy pallosokkal felfegyverkezve.

Sor került a megnyitó ünnepre is az Árpád emlékmű talapzatánál, ahol felszólaltak számosan, felolvasták a honvédelmi miniszter, mint az ünnepség fővédnökének üzenetét, majd Magyar Attila a főszervezője eme nemes hagyománynak megnyitottnak nyilvánította a rendezvényt. Nemsokára az íjász tizedvezetők kivonultunk egy fő próbára, ahol megbeszéltük az események lefolyásának menetét és egyeztettük a tennivalókat. Visszatérve az Emlékpark területére, megpróbáltunk némi harapni valóhoz jutni, de a nagy melegbe inkább a folyékony kenyérhez folyamodtunk!

Lassan elérkezett az idő, és az íjászcsapatok felsorakoztak a megadott területen a Kun szobrok mögött. Mi a 73és a 74 es sorszám szerint helyezkedtünk el, csapatzászlónkat lobogtatva tizedünk előtt. A sereg összeállt, és egyre emelkedettebb hangulatban készült a kivonulásra!

 

 

 

Megszólaltak a kürtök, és harsány kiáltások zendültek. A lassan meginduló menet Attila vezetésével szép sorjában haladt, és az arcvonal előtt ellépve szemügyre vehettük egymás tizedeit. Természetesen az ismerős Levédeket nagy Hujj Hujj-ozással üdvözöltük mikor elhaladtak előttünk. Mi is sorra kerültünk a nézők és érdeklődők sorfala között vonultunk ki az együtt lövés színhelyére. Végig harsogtak a kiáltások szóltak a szaru kürtök, amíg a seregtest ki nem érkezett a helyszínre.

 

Elfoglaltuk helyünket az ?ellenséges? sátortáborral szembe. Először forgásból leadtunk három lövést a szemben álló keresztes vitézeknek öltöztetett bábúkra, akik ezután úgy néztek ki a nyilakkal telelőve, mintha kiszőrösödtek volna a nagy melegbe! Ezután következett az együtt lövés az ellenség sátraira. A nyílzápor fergetegesre sikerült, a nagy ovációban utoljára a zengő nyilak repültek az ellen tábora felé. Befejezésül még egy ezerkétszáz torokból felhangzó Hujj- Hujj Hajrá volt a befejező hatalmasan visszhangzó együttes kiáltás. Így hát megint lélekemelő volt a Magyar Íjászok együttes megemlékezése a Pozsonyi csatáról ! Következett a kilőtt nyilak összeszedése, amire a mi tizedünkből két emberünk vállalkozott. A szedés után elmesélték, milyen élményszerűen hatott rájuk a látvány, miszerint a vezérsátort úgy megszórtuk, hogy négyzetcentiméternyi szabad hely nem maradt annyira beborították a nyilak még a környékét is. Így hát nem volt nehéz elképzelni egy ilyen nyílzápor hatását, ezer egyszáz éve amikor eleink élesben hajtották végre ezt a harcászati műveletet.

Ezután a tizedek rendben elvonultak vissza az Emlékpark területére, ahol is a jól végzett harci feladat után sor kerülhetett néhány hűvös sörital, vagy üdítő elfogyasztására. Közben megfogadtuk, hogy jövőre újra találkozunk ehhez kívántunk mindenkinek jó egészséget:

VISZONTLÁTÁSRA JÖVŐRE ÓPUSZTASZEREN !

Lejegyezte:

Mogyorósi Imre

törzsfő

Keszi Íjászok  @  2010

Minden jog fenntartva