Facebook

Látogatóink

2010. október 10. óta
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterMa24
mod_vvisit_counterTegnap94
mod_vvisit_counterEzen a héten399
mod_vvisit_counterMúlt héten465
mod_vvisit_counterA hónapban1630
mod_vvisit_counterMúlt hónapban3012
mod_vvisit_counterÖsszesen447215

Jelenlegi látogatók: 4
Ma: 2018 júl. 20

Szavazások

Miért fontos a hagyományőrzés?
 

Napéjegyenlőség 2014. március 21-én

Elérkezett a 2014-es esztendő első hagyományos íjász ünnepe a Kikelet havának 21 napjára eső Napéjegyenlőség. A felkészülés megtörtént, előző nap a szokott helyen a Tündérkertben össze- állítottuk a Szertüzet képező száraz tűzi fát. Az időjárás kellemes voltával segítette az ünnep hangulatát. Íjászaink és vendégeink lassan összegyűltek, az először hozzánk látogató vendégekkel is megismerkedtünk. Mindig öröm ha újabb érdeklődők jönnek, akik láthatják a szertartást megelőző rövid íjászatot, és akit érdekelt ki is próbálhatta íjainkat.

 

Felállítottuk az asztalt a ?kellékekkel?, amik ételek, és nem utolsó sorban az italok voltak. Mert komolyan vettük az egészségügy felhívását, hogy a megfelelő mennyiségű folyadék bevitele menyire fontos!

 

Ahogy erősebbé vált a szürkület, megszólalt a kürt, amellyel a szertartás kezdetét vette. Rövid bevezetőben emlékeztünk honfoglaló őseinkre, akik annak idején táltosaik segítségével már megtartották ezt az ünnepet, mely arról a csillagászati jelenségről szól, hogy ebben az időpontban a nappalok és az éjszakák egyenlő hosszúságúak.

 

Az előkészített gyújtó nyilakat íjászaink kilőtték, és a Szertűz meggyulladt! A hatalmasan égő tűz fényénél meghallgattuk Árpád imáját, majd Dénes barátunk egy remek Romhányi verset mondott el, nagy tapsot kiváltva a hallgatóságtól ! A Magyar és a Székely himnusz eléneklése után kezdődött a kötetlen ?foglalkozás?!

 

Kialakultak a beszélgető csoportok, melyben részt vett a hét hónapos Czeiler Zsombor is aki még sokat nem beszélt, de csodálkozó nagy sötét szemeivel alaposan szemügyre vette a gyülekezetet. A vége felé már ő is elfáradt, és ezt egy kis sírással tudatta a Szülőkkel!

 

 

Így azután lassan elbúcsúzott egymástól és az íjászoktól a vendégsereg, és mi is magára hagytuk a lassan kihunyó Szertüzet a csillagoktól ragyogó égbolt alatt.

 

Lejegyezte: Mogyorósi Imre törzsfő

 

KÉPTÁR

Keszi Íjászok  @  2010

Minden jog fenntartva