Facebook

Látogatóink

2010. október 10. óta
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterMa97
mod_vvisit_counterTegnap152
mod_vvisit_counterEzen a héten97
mod_vvisit_counterMúlt héten987
mod_vvisit_counterA hónapban2584
mod_vvisit_counterMúlt hónapban4012
mod_vvisit_counterÖsszesen455261

Jelenlegi látogatók: 6
Ma: 2018 szept. 24

Szavazások

Miért fontos a hagyományőrzés?
 

2014 Napisten Havának Napfordulója

A Nap ebben az évben is elérkezett legmagasabb delelő pontjára, így azután a Keszi Íjászoknak is fel kellett készülni a szokásos ünnepre. Az időközben hozzánk csatlakozó lelkes Budajenei Levédek is alakították programunkat, ami abból állt, hogy a Szertűz előtti délutánon egy ?házi versenyt? is lebonyolítottunk. Fellner Miklósnak (Avar) elképzelését követve, kipróbáltunk egy "Mameluk íjász próbát".

 

Tudva levő, hogy Miklós a Budajeneiek Törzsfője, ki is nagy múlttal rendelkezik a honfoglalás korának emlékeztetésére. A két csapat kivonult a lovas póló mezőre, ahol is felállítván a célokat és a biztonsági berendezéseket, egy nagyon jó hangulatú versengés alakult ki. Bizony a "Mamelukok" igen változatos feladatokat találtak ki arra, hogy mi módon juttassuk el kilőtt nyilainkat a céltáblákba! Legtöbb lövésmódot nem is gyakoroltuk, ezért igen meglepődtünk, hogy nyilaink néha sehogy sem találtak be a célba, pedig Miklós sokat könnyített a szigorú szabályokon! Na majd legközelebb!

 

A versengés a Tündérkertben fejeződött be, a közben paprikás krumplit főző kedves asszonyaink szeme láttára! Egy dolog bizonyos volt: a paprikás krumpli jobban sikerült, mint a mi versenyzésünk! Viszont rendkívül jól éreztük magunkat, és miután mindenki átvette az erre az alkalomra tervezett emléklapokat, sor került az estebédre. Ezután a lassan beálló alkonyatban tüzes vesszőinkkel meggyújtottuk a Szertüzet, és körbeállva elhangzott a két himnusz (Magyar és Székely).

 

Időközben megjelent közöttünk egy tiszteletbeli Íjászunk is: Bege Atilla. Ő is kipróbálta az íjászkodást, majd részt vett ünnepünkön. Atilla egy székely étellel vendégelt meg minket. Ez igazi meglepetés volt, mert egy többféle húsból készült parázson sült vagdalt félével egészült ki a kissé kései estebéd, aminek senki sem tudott ellenállni! A sült neve "miccs" volt, de utána a már ismerősebb nevű szexárdi pincéből származó vörös borral koccintottunk egymás egészségére. Ezzel Atilla igen csak megerősítette a "tiszteletbeli íjász" tagságát!

 

A legrövidebb éjszaka is kezdett beteljesedni, a fiatalok a még parázsló Szertüzet kőrbe ülve halk gitározással keltettek remek hangulatot. Mint minden dolognak ennek is vége lett, a bátrabbak a Tündérkertben tértek nyugovóra, amíg mi a felhők közül halványan világító csillagok fényénél haza indultunk.

 

 

Budakeszi, 2014. június 21.

Lejegyezte : Mogyorósi Imre törzsfő

 

KÉPTÁR

 

 

Keszi Íjászok  @  2010

Minden jog fenntartva